Anna-liget varázsa

 

   Az élet különös játéka történt vélem. A dolognak egyetlen tanulsága van: Vedd észre, amit az életed fölkínál! Egy esztendőn át, dédelgettem magamban egy szép gondolatot: A Nyírjesben jártam és a tóparton leskelődtem a nádszálak közé. A vízi világ rejtelmes élete kíváncsivá tett. Mi történik vajon a víztükör alatt? Valóban ott laknak a vízi Tündérek? Az arany halat is látni akartam. Alaposan átgondoltam a három kívánságomat. Az egymáshoz kapcsolódó hét tó rengeteg csodát rejteget. Szakkönyveket és Horgászlapokat böngésztem. Tudatosan készültem az ismételt találkozásra. A tovalibbent nyárban született „A remény Angyala”c írásom. Egy Alkotótábor szép napjait rendeztem mondatokba…

    A folytatás, nagy szívfájdalmunkra elmaradt! Kilenc alkotó maradt hoppon. Az utolsó pillanatban, feneketlen kútba zuhantak az álmok, a vágyak, a tervek.  A víztükör ripityára tört. A „kilenc ember, nem Ember…” Nehéz arra a kérdésre válaszolni, hogy „ Mikor születik meg egy alkotás?”

   Kozárdon találkoztam az alkotótáborban Remete István festővel. Talán fél órát voltunk egymás közelében. Ez a harminc perc elegendő volt a REMETE c. írásom megszületéséhez. Az Anna-ligetben láttam meg Jókai Anna Írónőt, akit nagyon tisztelek. Pillanatok épültek egymásra és másnap olvashatóvá lett a FEKETE RIGÓ A LIGETBEN c. munkám.

„Muzsikál az erdő” A Mátrai Művészeti Napokra invitált Kontra Marika és Csapó Lajos.

„- A közös rendezésű kiállításra hozzál a „virág” fotóidból.”- szólt a felkérés. Másnap reggel közösen dolgoztunk a tárlat kialakításán. A beszélgetésekben ott rejlett egy fontos információ. Hétfőn indul az Alkotótábor. Miért ne lehetnél Te is a csapatban? A szigethalmi fiatalok és felnőttek szeretettel fogadtak soraikba. Marika és Lajos mindenkire oda figyeltek!

- Tudod, hogy állt itt egy kastély?- kérdezi tőlem Marika. Szemében ott a huncut nevetés. Tudja jól, hogy szeretem a régi kastélyokat és fáradhatatlanul kutatom a múltat. Pl. Fajzatpuszta és a tarnazsadányi Almásyak életét. Méhecske szorgalommal gyűjtök minden szót. Ha elegendő anyag áll a rendelkezésemre fölépítem a történetet. „AZ ÁTOK ÚTJA” az Almásyakról és a fajzatiakról szól.

   A kíváncsiság injekcióját belém oltotta Marika. Indulás a szurdokpüspöki Polgármester Úrhoz. Néki van egy fotója a Györgyei kastélyról. Értékes anyagot ad a kezembe. „Egy falunak két temploma” c. könyvben ott a falu múltja. Épp ez kell nekem! Tovább utazunk Jobbágyiba, Nógrády Andor otthonába. Akad valaki, aki járt a lepusztított kastélyban. Elza néni. Az időshölgy mesél és fotókat mutat Gr. Apponyi Györgyről és családjáról. Az időutazás megfiatalítja Elza nénit. Teljesen kivirul az emlékezet ösvényére lépve. Hálás közönségnek bizonyulunk. Nógrádyné Ildikó, Kontra Marika és szerény személyem folyamatosan kérdezünk és segítünk az emlékek felszínre jutásában.

-         „Amióta a mama elment, nem beszélhettem senkivel a régi dolgokról. A Gróf úr itt Jobbágyiban örökölt egy kis kastélyt a nagynénitől. Arról az időről több emléket őrzök. Az Anna- ligeti kastélyban szakácsnő volt az édesanyám. Az édesapám inas volt. Olyan kétéves lehettem, amikor eljöttünk Jobbágyiba.”- még mindig mesélne a hölgy, ha nem köszönne ránk az este. Azzal búcsúzunk, hogy hamarosan visszatérünk…

Nógrádyt és Csapót úgy találjuk, ahogy ott hagytuk. A szemük mesél. A vörösbor szintje alább apadt. Nem baj fiúk, Marika vezet. Sec-perc és az Anna- ligetben meséljük az élményeket. A fiatalokat is elvarázsolja a „sztory.” Ez így van rendjén.

   A kutatómunka rég elkezdődött. Mindenki segít, ahol tud. Szorgalmasan jegyzetelek az ajándékkönyvből.

Szurdokpüspökinek volt egy kovaföld bányája. Rászedem Marikát, hogy menjünk féldrágaköveket keresni. Társul szegődik Kürti Zoli festő. Rég bezárták a bányát. A növények rejtik az utat. A síneket is fölszedték. Nagy falatnak bizonyult a szándék. Bánya eltűnt, ám találtunk mást. Köszvény elleni forrásvizet, magas vastartalommal. Ez nem Szentvíz. Itt nincs sorban állás, mint a Táltosok kútjánál…be fura is az ember esze!

   Ősszel, ha hullnak a levelek, átláthatóbb az erdőrengeteg. Visszajövünk bányát lelni. Szeptemberben is lesz Alkotótábor az Anna-ligetben. Szépre pingálja magát a természet. A vegyes telepítésű erdő szín kavalkádja mesébe illő… A táborban megmosolyogják az eredménytelenségünket. Három felnőtt gyerekésszel elindult drágaköveket keresni…

Gyorsan szaladnak a napok. Hétfő, és rögvest péntek. Ott ülök a buszon, mellettem Kürti Zoli festménye. Mostantól új otthona lesz. Én gyönyörködöm a festett táj szépségében és a családom. Egy alkotótábor mulandóságának tárgyi bizonyítéka. A ma és a  tegnap elment. A bizonyosságot a megszületett Mű adja!

   Ismét fölteszem a kérdést:” Kilenc ember, nem Ember?”

Hálával, és szeretettel gondolok mindenkire, még a fűnyíró bácsira is. A konyhás nénikre is, aki nekünk főztek, és helyettünk mosogattak. Egy- egy pillanatképet látok Gergőről, Heniről, Dávidról. A fiatal és tehetséges alkotóknak sok sikert, hogy valóra váljanak az Álmok. Az álmok, amelyek beleszólnak a nappalokba. Nékem is az álmokon jött az üzenet. A kincsed Fajzaton vár. A kincset valóban megleltem.

Az emberek, kitudja hogyan és miként, hatnak egymásra. Az Anna-ligeti Alkotótábor alapozta meg „ A TORONYBA ZÁRT LÉLEK” c novellámat. A kastély három oldalát már megleltem. Ha a negyedik is előkerül, látni fogom az egészet, kívülről. Ezt követi a belső építészet szintenként. Lépcsősorok, szalonok, könyvtárak, ebédkők, hálószobák stb. A helységeket bútorokkal kell berendezni. Szőnyegek, kárpithuzatok, drapériák, színek és minták mindenütt. A belső személyzetet is a helyére kell varázsolni. A gazdaságot is képekben ábrázolni. A főhősöm egy toronyszobába zárva meséli el az életét…

   Szomorú gondolatokkal kezdtem ezt az írást. Becsuktak előttem egy ajtót, ám ugyanakkor kinyílt egy másik. Volt bátorságom átlépni a küszöböt. Nem én lettem a vesztes! Lehetőséget kaptam egy csodálatos mű megszületéséhez. Dolgozni ott tudok, ahol azt lehetővé teszik.

Pár szót hagy mondjak az Anna-ligetről.

   A „FEKETE RIGÓ A LIGETBEN” c írásomban megismertetem az olvasóval, hogy hol lelhető föl kishazánkban Szurdokpüspöki. A hegyek ölelésében suttog a fenyves erdő. Elérkezett a pillanat, hogy bővebben szóljak az Ifjúsági táborról. A tájékoztatókban így jelölik. A helyiek egészen másképp. ANNA LIGET. Mennyivel szebben hangzik?!

   A történet:

Heldák Istvánné,- ANNA néni- nyert 10000000 Ft.-ot. Szemet vetett arra a romhalmazra, amely szurdokpüspöki határában éktelenkedett. A grófi kastély négy falából kis házak születtek a faluba. A pincével nem boldogultak, el is feledkeztek róla. A Tanács Elnökök mélyen gondolkodóba estek. A szabolcsi gyerekeknek tábort építettek. A szocializmus szegény úttörői nyári táborozáson vehettek részt. A fő épületet és a faházakat 40000000Ft-ból alakították ki a „gróf úr” parkjában. Csodálatos varázsa van az ANNA-Ligetnek. Drótkerítésen egy tábla. „ Vigyázz omlásveszély!”-

-         Mi omlik itt le?- kérdezem én.

-         Itt egy kastély állt.- jön a rövid válasz Marikától.

-         Nem akarod megírni?- kérdi, szemében ott a huncutság. Ő pontosan tudja, amit én még nem is sejtek.

-         De igen!- kapok a lehetőség után. Naponta többször beleselkedek a sűrű bozótosba. A pince szellőző ablakai sötéten ásítoznak felém. Lépcsőfeljáró maradványaira bukkanok. A fák gyökerei feszegetik az alapköveket. Nem enged el a kastély szelleme. Ízlelgetem a gondolatot: Visszaépítem a kastélyt. Van rá példa, hogy ilyet cselekedtem. De jó volna lemenni a pincébe, a titkok mélyére…

Ami nekem tiltás, azt a gyerekek meg oldották! Ki kunyerálták, hogy lemehessenek. Akkor már nem voltam ott. Ám a fiatalok tovább vitték a gondolatom, amelyet a táborban hagytam…

Az Alkotótáborban semmi nem volt kötelező. Lehetőségeket kaptunk, és éltünk véle. A fiatalokat senki nem egrecéroztatta, szabad volt a vásár. Gergő boldogan időzött a Sámánok Szent kútjánál, és természetesen az útjába kerülő kukoricásban.

   Jártunk Kozárdon, Heni örömére. Fafaragásokban és köztéri alkotásokban gyönyörködtünk. Volt mit fotózni. Szilágyi Andi, Kürti Zoli, Tóth Heni faragni való kőzetet szedett össze. Az esti órákban boldogan kopácsoltak, mint a harkályok. Lajos „apót” tisztelik a fiatalok, bizalommal mutatták a rajzokat. Útmutatást kaptak, miként csinálhatják jobban.

Bata Évike anyáskodott mindenki fölött. Senki nem haragudott. Korát meghazudtolóan fitten van. A gyerekekhez beállt pin-pongozni. Ez igen!

   A faház előtti lépcsökre telepedve, Marika „irodalom órát” tartott. A kellemes, esti hűvösben felolvasta az írásomat. Csapó Lajos és Évike versei váltották egymást. Elment a fény a hegyek mögé, mi pedig megkóstoltuk az adományokat. Zamatos volt a doktor úr fehér bora, ám nem maradt le az erdőmérnök úr vörösbora sem. Mérték tartóan viselkedett minden felnőtt. Élő Őrs hűséges maradt bevált szokásaihoz. A kiskocsmában reklámozta a kultúrát. Barátokat toborzott a festészetnek. Csak az étkezéseknél okozott némi bonyodalmat. Olyan volt, mint egy rossz gyerek. Az Istennek se akart enni!

Érdekes színfoltja a csapatnak. Tőle a világ is fejre állhat. A piros sapkája a fehér kereszttel fontos tartozéka a kócos fejének.

   A szigethalmiak remek csapatával ülhettem közös asztalhoz. Lakva ismerni meg az embert. Ez így igaz! Több hónapra való munkával, feladattal tértem haza az otthonomba. Remélem sikerült megfogalmazni, hogy miként bont csírát egy novella. Ezek a pillanatok határozzák meg a holnapot. Szeretetet kaptam és remélem, hogy adni is tudtam.

Becsukódott a kapu és nyílt előttem egy másik. Már nem is fáj annyira, hogy nem találkoztam az arany halacskával a Nyírjesben.

Oldal: MÜVÉSZBEJÁRÓ 3
ANNA LIGET - IFJUSÁGI TÁBOR A MÁTRA LÁBÁNÁL SZURDOKPÜSPÖKI - © 2008 - 2024 - annaliget.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat