-->

Anna glóriája

   Szépet álmodtam egyik este:” Hófehér Pegazus szállt a hegyek fölött. Lassan, ráérősen mozgatta szárnyait. Jobbra-balra nézelődött, így fedezett föl, amint egy réten átballagtam. Gondolataimból zökkentett ki a szárnyak suhogása. A kék égből lassan alászállt. Kíváncsian követtem minden mozdulatát. Nem tettem semmit, mozdulatlanul álltam, vártam. Boldogság érzetem volt. Tetőtől-talpig átsugárzott rajtam. Könnyednek, légiesnek éreztem a testem.

   A Pegazus pár lépéssel odébb földet ért. A tekintetünk találkozott. A barna szemek jelezték, hogy üljek föl a hátára. A mellső lábait behajlítva, meghajolt előttem. Oly szertartásos volt minden mozdulatunk. Selymes sörényébe bele kapaszkodtam, és a Pegazusra bíztam az Életem. Szépen fölemelkedett, és tett egy kört a rét fölött. Csodálatos érzés elhagyni a földet. Már a fák lombjai fölött szállunk, alig hiszek a szememnek. Amott egy kék szalag simul bele a zöld rónaságba. Repülünk, mint a madár, széltelen lett a világ. Alattunk fekete hollók parádéznak. Amott egy sólyom vadászott le egy galambot. Lent vagy fönt, nincs jelentősége. Mindenhol harc folyik az életért.”

   Számomra mindig az álmokon át jön az üzenet. Hamarosan meghívót kapok a Pegazus Poéta Piknikre. Az Anna-ligetbe invitálnak a barátaim, három napra. Megsarkantyúzta paripáját a Nyár és összekacsintott az Ősszel.- Tied a pálya, jó komám!- egy vidám nyári kacaj szaladt végig a völgyeken, a szurdokban látták utoljára napsugaras mosolyát. A fenyves mindent látott, s hallott, össze is súgtak-búgtak azon az éjszakán. Hűvös szellő érintette meg a tűleveleket, ez egész más volt, mint a nyári esték csalfasága. A rét sarkában megjelent egy szál őszi kikerics, a hegyekben elkezdődött a szarvas bőgés, harc folyik a tehenek kegyeiért.

   Ez a harmadik alkalom, hogy a barna kis kapun belépek, mindig változnak az érzések a szívemben. Az egymás iránt érzett szeretet erősödik. Csapó Lajos és Kontra Marika a fő szervezői a három napos Alkotótábornak. Mosolyka a nyári „fészekbe” invitál, rakjam le a csomagjaim. A fő épület téliesített, fűthető. A több ágyas szobákhoz zuhanyzó is tartozik. Az étkező hatalmas terem, két oldalt áramlik be a napfény, a konyháról finom illatok keringenek. „Mosolyka” minden vendégre éberen figyel. Családias hangulat jellemzi az egész tábort. Ápolt, rendezett a park területe, színesednek a gesztenyefák, és potyognak a tüskés gombócok. A fényes, barna gesztenye gyerekek boldogan ugranak ki a fűbe. A vadszőlő levelei majdnem lángba borulnak, és szemérmesen takarják egy régi kastély romjait. A park fái új ruhákat öltenek magukra, susogósan,selymeset. Sárga, piros, barna, bordó, okkersárga, kelleti magát a festőnek, és a fotósnak.

Marika egy nagykosár szőlővel a kezében, szinte elém toppan.

-         Isten hozott közénk!- hangja tisztán cseng. Csapó is keblére ölel, majd Bata Évikével örülünk a viszontlátásnak. Három lépéssel mögötte Szepsy Eleonóra vár türelmesen. Imitt- amott volt szerencsénk találkozni az Athéné Alkotó Kör rendezvényein. A sort egy ismeretlen férfi zárja.

-         Ő ki? Honnan került ide?- kérdezem, kíváncsiságom nem leplezve.

-         Homolai Sándor. Meglepetésnek szántuk.- mondja Marika nevetve.

Sándort most látom először. Van valami huncutság a tekintetében. A kezek érintkeznek, üzenetet közvetítenek. A hangot, amit a fülem hall, boldogan fogadja be. A mozdulatainkat tudatosan irányítjuk, nem hagyatkozunk a véletlenre. Láthatatlan fonalak szövődnek és kötnek össze kettőnket. Többet érzünk, mint amit szavakba foglalunk. Kötődés a múltból? Talán. Mindenki keresi a batyuja helyét, hol fog aludni, hová üljön az asztalnál? Gyorsan rendeződnek a jelenlévők. Perceken belül előkerül a terülj-terülj asztalkám. Akad ott minden földi jó. A vidám hangulat közepébe érkezik Nógrády Andor az örök ifjú. Kellemes modorú, úri ember a szó nemes értelmében. Békességet, harmóniát sugároz a környezetében. Segít ahol és amiben tud. Az útnak indított gondolatokat Ő is tovább építi, szépíti, erősíti. Óriási szerencse, hogy tiszteljük a másik ember alkotó, teremtő egyéniségét. Sorban előkerülnek a versek, költemények, s elhangzanak, miként azt a beszélgetés fonala engedi. -A Magyar nyelv használata írásban, és élőszóban. A tájnyelv védelme, hangsúlyozása.- az Alkotótábor alap gondolata.

   Sándor érdeklődve hallgatja a költeményeket, az építő szándékú vitákat. Ő nem költői lélek, valami egészen más eszközzel fejezi ki érzelmeit. Szép estébe hajlott a nap, ciripeltek a tücskök az ablak alatt. A csillagokat szomorúfűzkosárba lehet szedni, oly közelinek tűnek. A Holdat is telt formában látjuk, fény pitvarral körben ölelve. Szívfájdalmunkra egy valaki távozik, ám Nógrády ígéretet tett, hogy holnap ismét visszatér közénk:”- öregember a saját ágyában szeret aludni.-„ mondja ő, és becsukódik az ajtó mögötte. Farkaséhes a társaság. Bőségesen fogyasztottunk a szalonnából, disznósajtból, paradicsom és paprikából. Egy biztos: Nem vegetáriánus vacsora volt!

   A maradékot gondosan elpakoltuk a szekrény mélyére, talán az egerek örömére. Nem sajnáljuk, hiszen jut is, marad is. Az edényeket megfürdettük, hogy reggelre tiszták legyenek. Vörösbor került a fehér asztalra, az elmúlt nyár zamata üvegbe zárva, hogy el ne szökjön. Feketekávé illata gőzölgött az üvegpoharakból. Valaki egy piros tálcára pakolt édes szőlőt kínált, hamar gazdára leltek. Kellemes környezetben telnek a percek, tovalopakodnak az órák, csillag köntöst borítva vállukra.

   Célszerűen építették, ezeket a fa házakat. Középen a társalgó, jobb és bal oldalt a tíz-tíz ágyas hálószobák, vissza lehet vonulni, ha valaki pihenni szándékozik. A „szalon” nagy ablakai a hegyek felé tekintenek, csodálatos a látóhatár hullámzó vonulata.  A háló szobákon kicsi ablakok sorakoznak, kellő magasságban. Így nem forrósodnak föl a helységek, a gyerekek nem verik ki az ablaküveget, ha párna háborúznak, hiszen az a tábori élet elmaradhatatlan programja. - Az eredeti szándék az volt, hogy itt Nemzetközi Ifjúsági Tábor üzemeljen. Heldák Istvánné, ANNA néni, azzal a tiszta szándékkal vásárolta meg a területet és ajándékozta a Szabolcs Megyei Tanácsnak.- Mint tudjuk más irányba fordultak az események. Ám az egy másik novellám alapjait adta! (Anna-Liget varázsa) Térjünk vissza a jelenbe.

Csapó Lajos átadja a szót Sándornak.

- Tessék, mostantól tied a szó. - mondja nevetve, tudva, hogy ez nem megy könnyen. A beszélőkéje mindenkinek remekül működik, rengeteg gondolat sorakozik, hogy napvilágot lásson. Homolai Sándor végtelenül szerényen ül köztünk, mosolyog, bazsalyog majd közli: Indiába jártam, sokat tanultam a MESTER-től. Egyszeriben csönd lett!

India-hatalmas ország, India-hatalmas Tudással! Nehezen és könnyen érthető. Figyelj! Figyelj! Figyelj!- mondja a MESTER. Beszélgetünk, ám egészen más a hangszín. Szelídebb, lágyabb, udvariasabb. India ezt várja tőlünk. Sándor rá hangolja a jelenlévők szellemét az elkövetkező produkcióra. Okosan terelgeti a társaságot, föl a magas hegyekbe ahol a szél muzsikál, és a szerzetesek élnek, és keresik a belső megvilágosodást.

  A fejemben széltében, hosszában, csaponganak a gondolatok, igyekszem rendszerezni őket. Könyvek szóltak Tibetről, Lámákról, Mesterekről. Ezoterikus előadásokat hallgattam rendszeresen, az előadók Indiában jártak, és az ott szerzett élményekről meséltek, személyes találkozásuk Bhagavan Sri Sathya Sai Babával. Történetek Kína és Tibet ma is létező konfliktusairól. Egy bátor tibeti asszony vallomása, aki panaszt emelt a Hágai Nemzetközi Bíróságon. Vég nélkül jönnek az ismeretek Indiáról, felvillannak, majd tovatűnnek.   A tudás nincs elzárva senki elől, egyedül rajtad áll, hogy meghallod-e, meglátod-e? Bizonyos vagyok, hogy a társaim is hasonló szellemi utazást tesznek. A hang egy energetikai erőmező, mely a torok csakrához kapcsolódik. Az éneklés megnyitja a spirituális ösvényeket.

   Sándor beszél a mantráról, a kántálásról és a kristályokról. A szentélyben külön helyezkednek el a nők, és férfiak. Folyamatosan átrendezik a kiáramló hang erejét. Csoportosan vagy egyedileg rendelik el a személyek mozgását. A férfiak után a nők hangja kering a tető alatt.

   Ismét egy gondolat bontakozik elő a fejemben:

Hónapokkal ezelőtt különös DVD-kel ajándékozott meg egy ismerősöm. Forgattam, nézegettem a lemezeket, majd meghallgattam, hatalmas élményt nyújtottak és boldog vagyok, hogy az otthonomban vannak ezek a felvételek:

Sant Darshan Singh (1921-89)

A spiritualitást úgy mutatja be, mint a pozitív misztika útját.

„Mivel a halál elkerülhetetlen, a szentek szerint időben gondoskodnunk szükséges az életünk bebiztosításáról.”

Sant Rajinder Singh (1946-)

„Hiába próbálunk másokat átalakítani, csak saját magunkat tudjuk jobb emberré, békéssé formálni.”

Visszatérek a jelenbe. Sándor kellemes hangját hallom ismét, amint arról mesél,hogy különös módon az első sorba kerül az előadáson és egy francia férfi levelét adja át a Mesternek- Sai Babának. A találkozásnak következményei lettek:- Két napot étlen-szomjan a fekhelyén tölt, Sándor.-

   A Szellemi mozgalmak a GANGESZ vidékén bontakoztak ki északon. A gigantikus templomok világában ott a NAP és a HOLD Istenek. VISNU és SIVA. Templomvárosokban meditálhatunk. Láthatjuk a templomi táncosnőket, (dévadászik.) Az indiai zenét, táncot, mindent áthat és egységesít a HIT.

India újkori szentje: Vivékánanda

Bengálból érkezett a XIX.sz.utolján, és  Kolostorokat alapít. 1897-ben létrehozta a

                                  Rámakrisna Missziót

Sok szent hely van a természetben, szentek a folyók, a hegyek, az állatok, a növények, és az emberek közül is sokan.

                  „ A tenger az élet bölcsője.”

Régen a tenger fekete víznek számított. Aki benne fürdött, örökre elvesztette kasztját.

Indiában is új szelek fújnak…

   Biztos vagyok abban, hogy Sándor hallgatósága hasonló utat járt be az emlékezetében, mint én. Ünneplőbe öltöztettük a lelkünk, megnyílt a tér és idő, leomlottak a mesterségesen épített falak. Valaki lekapcsolta az erős világítást, szórt fény szűrődik át a másik helységből, majd Sándor különös hangszereket tesz az asztalra. A jelenlévőket meditációra kéri, és mi szót fogadtunk, mint a jól nevelt gyermekek. A lelkünket a magasba emeli a hangok segítségével, amint a Didgeridoo megszólal, és  a frissen született akkordok szétfeszítik a faház oldalait.      

   Az Ausztráliában élő aboriginálok ősi hangszeréből árad a mindent megremegtető dallamok. A természet muzsikáját hallom, és a zöldlombos erdő imbolygó koronáját látom, és a bevillanó fényeket. A fényekben libbennek a színes pillangók, játszik az erdő. Hagyom, hogy minden idegsejtembe behatoljon a zene. Szétbomlott a faház fala, semmivé tűnt a piros cserepes tető. A hang kering fölöttünk, és én keringek a dallamokban, egy csodálatos élményt jelent forogni a csillagos éjszakában. Látom a halovány kék gyűrű milliónyi fény pontjait, ott vagyok az egyik ragyogó pontocska. A hang ereje, iránya lassan változik, miként a szél zúgása és ereje váltakozik az erdőn a hegyekben.

   A völgyeken át, a dombok mögülük kerül elő a hang. Valami megmagyarázhatatlan, varázslatos esemény résztvevői vagyunk. Az épület minden szeglete fokozza az ősi zene születését, amelyet a faburkolatnak, és az alacsony belmagasságnak köszönhetünk.  Minden jelenlévőt egy és oszthatatlan lélekben kapcsol össze, tetőtől-talpig bizsereg a legparányibb csontom is. Egy idő után, ismét új hangok születnek, a tibeti tálakból indul útjára a hang, kis csengettyűk, pici zizegés, éppen csak érzékeli a fül. A hangoktól felemelő érzelmek születnek bennem, egy nem mindennapos élmény részese vagyok, egyszeri és megismételhetetlen. Biztosan tudom, hogy a jelenlévő barátaimnak köszönhetem. Ezen az estén, kölcsön adták nekem a lelkük, miként én is a sajátomat. Kétszer három ember spirituális kapcsolatba került. Önzetlen odaadásból tettünk tanúbizonyságot. Csapó Lajos, Kontra Marika, Bata Évike, Szepsi Nórika, jó magam és Homolai Sándor. Az indiai Mester jól tanított, Sándor remek tanítvány.

   A zenehallgatást követően Sándor mindenki előtt megállt egy pillanatra és egy kis szelencét tartott elénk.

- Végy belőle. - szólt a felkérés. Engedelmeskedtünk.

- Tedd a nyelved alá.- Odatettük.

- Majd mond meg, milyen ízt érzel.- Megmondtuk. Savanyút, keserűt, semmilyet. Hangzottak az észrevételek.

- Olyan az életed, amilyen ízt érzel. - jött a felvilágosító válasz. Szerzetesek, a Himalája gyógynövényeiből tömörítették ezeket a golyóbisokat az ujjaik között, s közben monoton mormolták a mantrát. A szerzetesek gyógyító szeretetét kaptad.

   Másnap értettem meg, amikor láttam a különbséget, az ember és ember között, hogy milyen csoda részesei voltunk. Nem mindenki jogosult a spirituális élményre, csak azok a személyek, akiknek eljött az Idő. Háttértudás nélkül, nincs értékes alkotás. A hosszú úton tanulunk, és gyarapítjuk tudásunkat, felkészülünk a nagy pillanatra. Annak a hat embernek tegnap este jött el az idő, hogy Ajándékot kapjanak. Hálás szívvel köszönjük az Adományt.- Figyelni, Figyelni, Figyelni mondja a MESTER. -

   Azon a szeptember végi csillagos éjszakán, megszületett az Anna-Liget Glóriája. Talán Anna néni lelkének engesztelésére, egy jó szándékú ember végakaratának, Örökös múlhatatlanságára. Remélem, hogy hamarosan megjelenik egy szobrász, aki tudja majd a dolgát, s megérti, mit üzen a szél zúgása. Itt az Anna-Liget suttogó fái alatt járt Jókai Anna és szüntelen Muzsikál az Erdő, rólunk is.

Újra és újra magához hív, hogy ismét akadt egy szép története a számomra, és örömest tollba mondja…

I.                    történet: Fekete rigó a ligetben

II.                 történet: Anna-liget varázsa

III.               történet: Anna Glóriája

---

Müvész bejárónkban bemutatásra kerülnek az Anna Liget vendégeként megforduló müvészeti csoportok, irók, költők alkotásai, müveik.

---

---

Oldal: MÜVÉSZ BEJÁRÓ Pataki Glica iró nő
ANNA LIGET - IFJUSÁGI TÁBOR A MÁTRA LÁBÁNÁL SZURDOKPÜSPÖKI - © 2008 - 2024 - annaliget.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat